Alkotásaink

 Itt saját műveinket vehetitek szemügyre!

Pogány Lola

Sötétségben

Minden indul onnan, ahonnan

egykor régen elindult, hamarosan

felemészt, a halálom is klaffogva

indul onnan, ahonnan.

Ahonnan jött és indult, felém

hajol, mosolyog, azt hiszem megért,

hogy mit és mit érzek, hetykén

biccent majd nyújtja kezét.

Kezét nyújtja, rám sem néz, pedig

azt hittem ő megért, megint

csak Valaki, aki átver, ezek szerint

Halálom sem olyan szelíd.

Sem olyan, hogy nézzen, rám,

miközben kezét nyújtja, inkább vár,

hogy mit szólok, vagy nem, már

kezdem azt hinni, hogy fáj.

Fáj, már Halálom sem kíván, engem,

aki Őt várta eddig, és mégis, kezem

érinti, rámarkol, meghúzza, recseg

kezem kezében: kellemetlen.

Eltört. Eltört kezem és fáj, vagy nem

fáj, mert az én kezem, hanem

fájdalmatlanul lóg mellettem,

Halálom megtört, majd elengedett.

Elengedett Ő, akire vártam.

Helmle Patrícia

Szerelem

Ha arra a szóra gondolsz, hogy szerelem,

remélem neked beugrik a nevem.

Mert, ha én a nagybetűs szerelemre gondolok, 

bármerre megyek, gondolatod cipőmmel kopog.

Hiányzol

Annyira hiányzol, hogy le sem tudnám tagadni,

ez nem egy olyan űr, amelyet betölthet akárki.

Hiányzol és halkan félek,

hogy senki sem pótolhat téged.

Visszagondolok a percekre, amikor te álltál hozzám legközelebb, 

ma már tudom, hogy egymáshoz egyikünk sem közelíthet.

Boldog szülinapot, még akkor is, ha késve,

bárcsak adhattam volna ajándékot, remélem tetszene…

Untitled

Látom, ahogy szellemeink még mindig utaznak a villamoson,

bárcsak visszamehetnék az időben, nehogy megint elsuhanjon.

Ott ülök veled szemben és nem tudok elképzelni egy világot nélküled,

most pedig írom ezt a verset, anélkül, hogy megmutathatnám neked…

Gárdai Dorottya