4. Feladat

 Gárdai Dórié és Schwenk Benjáminé

Gárdai Dóri munkája

" Országok rongya! könyvtár a neved, 

De hát hol a könyv mely célhoz vezet? 

Hol a nagyobb rész boldogsága? 

 Ment-e A könyvek által a világ elébb? " Vörösmarty Mihály 

1. Van-e haszna a tudománynak, haladt-e előre a világ a sok könyv, tanulmány, irodalmi alkotás által?

Tisztelt Hallgatóság!

E kérdést elolvasva, úgy mertem vélni az első pillanatokban, hogy nagy fába vágtam a fejszém. Van-e ezeknek a fogalmaknak haszna a világban? Van-e haszna? Van haszna…? Miután párszor elismételtem magamban e két szót addig a pontig, hogy már se a „van”, se a „haszna” lexémának nem volt értelme, a következőre jutottam: igenis van haszna. Ilyen könnyen meg lehet válaszolni Vörösmarty Mihály feltevését. Kicsit ironikus, hiszen a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja írta ezeket a sorokat. Mintha megkérdőjelezte volna önmagát vagy egész élete munkáját. Önök is elmélkedtek már el ezen, úgy, mint szeretett költőnk?

Véleményem szerint sok haszna van a tudománynak, művészetnek vagy bármi olyannak, ami megtornáztatja az agyunkat, akár segít nekünk kifejezni egyedi személyiségeinket, fejleszti kreativitásunkat. 

Egyből eszembe jutott egy film, de úgy, mintha egy villanykörte termett volna fejem felett egy másodperc alatt. Ez nem más, mint a „Holt költők társasága”. Ebben a műben egy olyan idézet hangzott el, amire még a mai napig is emlékeszem: „Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni”.

A létezés nem egyenlő az éléssel. Aki él, az felismeri a művészet és tudomány gyönyörűségét, nem csak felületesen és monoton módon éli mindennapjait. Megismeri önmagát olyan módon, ami máshogyan nem sikerülne. A művészet bennünk él, csak nem mindenki értékeli, vagy foglalkozik vele eléggé – akár nem érez rá késztetést, nem úgy, mint más társai. Visszatérve a kérdés megválaszolására, nagyon sok mindent tudtunk meg régi irományokból, festményekből, fosszíliákból. Egész világunk történelmének ismeretét ezeknek köszönhetjük és miattuk fejlődött az emberiség. Minden egyes történelmi pillanat dokumentálva volt és ez a mai napig is így van. E tárgyak nélkül csak lennénk a bolygónkon, csupán létezve, nem tudva mi miért van. Az irodalom, a versek, a művészet olyan boldogságot hoznak embereknek, olyan tartozási érzést, amit semmi más nem tud. 

Persze vannak olyanok, akik úgy olvasták végig e beszédet, hogy nem értettek velem egyet, olyan érzést keltve bennem, mintha a falhoz beszéltem volna. Végül is a könyvek sokasága nem minden, nem egy elhanyagolhatatlan tárgy a mindennapjainkból. Nem ezeken múlik, hogy ki, hogyan fog teljesíteni a munkahelyén, vagy mennyi pénzt fog keresni.

De ezek az emberek nem élnek. Az életre nem szabad úgy nézni, mintha egy alapvető dolog lenne. Az élet, a jelen egy ajándék. A tudománynak és a művészetnek van haszna, de csak akkor, ha mi ezt ki fogjuk használni. Használják ki!

Forrás

https://www.citatum.hu/szerzo/Holt_koltok_tarsasaga

Schwenk Benjámin munkája

"Országok rongya! könyvtár a neved, De hát hol a könyv mely célhoz vezet? Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e A könyvek által a világ elébb?"

Mélyen tisztelt bíróság, a mai ülésen egy olyan ügy végére fogunk pontot tenni, mely már évszázadok óta tör borsot a diákság orra alá. Van-e haszna a könyveknek? A tudománynak? Kaphat-e létjogosultságot a sok tanulmány, és irodalmi alkotás? A mai tárgyalás vagy a könyvek teljeskörű felmentésével fog zárulni, vagy, ahogy a felperes úr mondaná, “egyszer és mindenkorra véget vetünk az egymáshoz ragasztott, elnyűtt papírlapok rémuralmának”. Kezdjünk is hát bele!

Mérget veszek arra, hogy találunk önök között olyanokat, akik ha visszagondolnak serdülő éveikre, bizonyosan eszükbe jutnak az emberiség azon tudás-gyűjteményei, melyeket könyveknek, tanulmányoknak nevezünk. Vannak köztünk szerencsésebbek is, akik még a költészet nektárját is megízlelhették, még az irodalom kertjéből is virágot szedhettek. Hozzájuk, és a szóban forgó tárgyak védelmében szeretnék szólni ma este.

Habár sokféle papírra nyomott alkotás létezik, az egészen filozófikus művektől, az egyszerűbb tini-drámákig, mindnek meglehet a helye a polcok sorai közt. A rengeteg variáció témában, kifejezés - fogalmazás módban betudható annak az egyszerű ténynek, hogy mi mind különbözünk, és igényeink eszerint (a leg alapvetőbbektől eltérve) nagyon sok téren eltérőek. Egy dolog viszont biztosan közös minden olvasmányban a nap alatt. Még pedig az, hogy hozzánk tesznek valamit, ami előtte nem volt a részünk. Minden oldal magunkba szívásával többek leszünk. Így tehát kielégíthetik az ember egy olyan vágyát, amely ugyanakkora lánggal ég a kezdetek óta, azaz a tudás megszerzésének vágyát, illetve gyógyszerként enyhíthetik az unalom fájdalmát, szórakoztató hatásuknak köszönhetően.

 Fajunk gyakran hajlamos azt vallani, hogy tudásának mindent lefedő kiterjedéséhez nem férhet kétség, és egészen ámulatba ejtő tud lenni, amikor igazán elmélyül az ember egy témában a megfelelő szakirodalom használatával, és ráeszmél, mennyire keveset is tud. Ha ez mind nem lenne elég, az írott, többnyire strapabíró, fizikai formának köszönhetően, a szóban forgó tárgyak bírnak azzal a képességgel is, hogy életük során több nemzedék képzelőerejét csiszolják. Hiszen mostanra köztudott, hogy írott formából fejben egy képi világot megalkotni a képzelet erejével, jutalmazó, de élvezhető szinten, gyakorlás nélkül koránt sem véghez vihető feladat. Nehezebben is szüntethető meg létezésük, mint egy weboldalnak, ezért évszázadok tudásának tárolására biztosabb forrást jelentenek, még a világhálónál is.  

A szkeptikusoknak abban igaza lehet, hogy kevés olyan könyv van, mely megváltoztatta a világot, de szerintem mindenki tud legalább egy olyat mondani, mely megváltoztatta az egyént. Végső soron a világot is szerveződésekbe (állam) bújt egyének irányítják, szóval ettől a sokoldalú csodától a forradalmi mivoltát sem szabad megvonni. (gondolok itt arra, hogy forradalmasítani tudják az ember, ezáltal a világ gondolkodásmódját)

Ez a téma minden olvasni tudó embertársunkat érinti, ezért remélem az esküdtek is érzik mennyire hiányozna gyermekeinknek például Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdeje, vagy a Grimm testvérek mesegyűjteménye. Remélem beszédem eljutott a szívükig, nemmellesleg az agyukig, és készek a párt nyomása ellenére a racionális döntés meghozatalára. Kérném a tárgyalóterem jelenlévő összes tagját, ha mi, könyvmolyok, véleménye nem is hatja meg önöket, legalább a gyermekeikre való tekintettel voksukat a könyvek felmentése mellet tegyék le! 

Köszönöm.